és miért? ugyanúgy reménykedem és ugyanúgy tudom, hogy semmi nem lesz. :D
iszonyat idegesítő. üti egymást a kettő.
Augusztusi mantra
Engedem, hagyom, áramlok, vagyok. Nem akarok, nem erőltetek, nem rohanok, nem agyalok. Bízok. Engedem, hogy szeressen az Élet. Nem kell, hogy minden tökéletes legyen. Élni szeretnék, úgy igazán. Tapasztalni, érezni, mindennapi pillanatokat megélni.
Egy kapcsolatban elég érettnek kell lenned ahhoz, hogy leülj és azt mondd: “Nézd, ez és ez a mi problémánk, és tényleg meg kell oldanunk, hogy minden rendben legyen.”
Rohadtul kívánlak.
mindenhogy. testileg lelkileg.
Amikor minden jól megy, könnyű az árral haladni.
De amint valami zátonyra fut, mindent megkérdőjelezel.
Ez már nem csak zátonyra futás. Ez hajótörés.
De most már tudom miért vagyok itt.
Hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.
És, hogy ne fussanak újra zátonyra a dolgok.
Soha többé.
Az ablakomon át: A tengeren túl
Igazából már csak egy dologban reménykedem.
Ha nem kellek, ha nem érzel semmit és nem szeretnél semmit, akkor azt elmondod.
bármennyire is fájna, de az időmet legalább nem veszed el, mert az jobban fájna.
Most jól esne, ha kisírhatnék magamból mindent.
De nem csak úgy.. Neked.
Szánalmasnak érzem magam.
Legszívesebben most innék egy gintonicot.
Mindig reménykedem és bízom benne, pedig nagyon jól tudom, hogy semmi nem fog történni. Csak fekszek és várok és próbálok kitalálni valamit, hogy ne aludjak el, mert hátha pont akkor. Olyan ez, mintha direkt akarnám saját magamat bántani. Ha direkt akarnék fájdalmat okozni magamnak. De kérdem magamtól, ha valaki fél vállról vesz, miért igyekszem?
a válasz egyszerű